Alapesetben az életünk jelentős részét a munkahelyünkön vagy a munkákkal töltjük. Az, ahogy ott érezzük magunkat, alapjaiban határozza meg a közérzetünket, a hangulatunkat és ezzel együtt az életminőségünket.
De talán még ennél is intenzívebben hatnak az életünkre az emberi kapcsolatok: boldogságunk, élettel való elégedettségünk első számú és legerősebb pillére, ha számíthatunk egymásra és azokra, akiket szeretünk. Testi-lelki egészségünk szempontjából meghatározó, hogy vannak-e megtartó emberi kapcsolataink.
Egyáltalán nem ritka, hogy – pont a sok munkával töltött idő miatt – abban a közegben köttetnek ilyen megtartó kapcsolatok, ahova a feladataink is kötnek minket. Amikor másokkal együtt, közös célokért dolgozunk, és egymásra utalva kell legyűrnünk az elénk gördülő akadályokat (például a jelenlegi vírushelyzettel kapcsolatos nehézségeket) a kollegális viszonyon túlmutató szövetség, barátság, vagy akár szerelem is szövődhet a kollektíva tagjai között.
Ezekben a helyzetekben – főleg egy hierarchikusan szerveződő viszonyrendszerben – nem mindig könnyű megtalálni és helyén kezelni a határokat. De ennél sokkal nehezebb „ügy”, ha a munkahelyi kapcsolatok kezelése azért ütközik nehézségekbe, mert azok elmérgesednek.
Alaposan meg tudja keseríteni az életünket, ha a napunk jelentős részét rossz hangulatban és/vagy társaságban töltjük, és nincs azon mit csodálkozni, ha ezeket a nehéz érzéseket a munkaidő leteltével sem tudjuk lerázni magunkról. Ezért is nagyon fontos, hogy időről időre számot vessünk a karrierünknek ezzel a sokszor méltatlanul elhanyagolt aspektusával, és az előrehaladásunk, szakmai fejlődésünk mellett, a munkahelyi kapcsolatainkat is monitorozzuk.
Erre alkalmas lehet egy munkahelyi szociogram, de idő szűkében az is elég, ha megválaszoljuk az alábbi néhány kérdést.
-
- Ki áll hozzám a legközelebb a munkahelyemen?
- Ki az, akivel szívesen töltöm együtt a szabadidőmet?
- Ki az, akivel akkor is tartanám a kapcsolatot, ha máshol dolgoznék?
- Kire számíthatok, ha valamit meg kell szervezni?
- Ki az, aki a leginkább a szívén viseli a közösség érdekeit és ki is áll azokért?
- Kinek a legjobbak a képességei, ki a legtehetségesebb?
- Ki az, akit emberileg nagyra tartok, és ki az, akit nagyon nem?
Érdemes arra is ránézni, hogy ebben a rendszerben mi hogy és hol vagyunk jelen, milyen erősségű kapcsolatok fűznek minket a többiekhez, ki az, akivel több, ki az, akivel kevesebb időt kellene együtt töltenünk?
Az utóbbi kérdés kapcsán hasznos viszonyítási pont lehet az öt csimpánz elmélete, amely Naval Ravikant nevéhez fűződik. A Szilícium-völgy egyik legnagyobb befektetője egy zoológiai alapvetés nyomán jutott arra a következtetésre, hogy a hangulatunk és a viselkedésünk szempontjából nem mindegy, hogy milyen emberekkel vesszük körbe magunkat.
Ahogy egy csimpánz hangulata és viselkedése jól bejósolható a vele legtöbb időt együtt töltő öt társának hangulata és viselkedése alapján, úgy az emberek közérzetére és lelki állapotára is rányomja a bélyegét az őt körülvevő emberek hogyléte és modora.
Egy fogászati rendelőben, ahol (minimum) napi nyolc órát össze vagyunk zárva másokkal, óhatatlanul hatunk egymásra. Ezen a szemüvegen keresztül is érdemes ránézni a saját testi-lelki állapotunkra, közérzetünkre, és megfigyelni, hogy arra hogyan hatnak a közvetlen közelünkben dolgozó emberek. Ehhez is jól jöhet néhány, az önreflexiónak teret engedő kérdés.
-
- Milyen érzésekkel megyek be a munkahelyemre? Van-e bennem félelem vagy szorongás? Érzek-e ehhez kapcsolódó fizikai tünetet?
- Mennyire érzem magam fáradtnak, nyúzottnak egy-egy munkanap végén?
- Érzek-e megkönnyebbülést, amikor becsukom magam mögött az ajtót?
Sajnos manapság egyre kevesebb idő jut arra, hogy megfigyeljük az érzéseinket, pedig fontos, és adott esetben sorsfordító tanulságokhoz vezethet, ha figyelmet szentelünk arra, hogy miként hat ránk mások közelsége.
Bármennyire is sok eszköz áll ma már rendelkezésünkre ahhoz, hogy megőrizzük a testi-lelki egészségünket, teljesen nem tudjuk kivonni magunkat egy toxikus munkahelyi környezet hatása alól. Ezért fontos, hogy időben felismerjük, és még véletlenül se keverjük össze a munkahelyi abúzust egy szimpla konfliktussal, ahogy arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy a minket támogató és erősítő emberi kapcsolatokat óvjuk és ápoljuk.
További, a témával kapcsolatos olvasnivaló:
A mobbing, vagyis a munkahelyi pszichoterror témájában:
A munkahelyi érdekérvényesítés témájában:
Az asszertív kommunikáció témájában:
A Kis seggfejkalauz című könyv ajánlója:
