Nehéz év van mögöttünk, és teljesen érthető, ha azok a fogalmak, amelyek ilyenkor alapesetben közelebb kerülnek a szívünkhöz, most – finoman szólva – kicsit távolabb vannak. Teljesen érthető, ha a béke, a hála és a szeretet helyett, a harag, a nyugtalanság és a fáradság lüktet bennünk, és a pokolba kívánjuk a hurráoptimista szólamokat – köztük azokat, akik a hála kifejezésére és annak gyakorlására biztatnak minket.
Ahogy a megbocsátásra (lásd: előző bejegyzés) úgy a hála érzésének kifejezésére is igaz, hogy az nem kötelező: sőt, fontos, hogy – természetesen mások határaira odafigyelve – merjünk haragudni, a nehéz érzéseinket kifejezni, azoknak olykor-olykor hangot adni, vagyis panaszkodni.
Fontos azonban szem előtt tartani, hogy addig, amíg a nehéz érzések verbalizálása, (pszichológiai szakszóval élve a ventilláció) egy szintig támogatóan hathat a lelki egészségünkre, addig a vég nélküli panaszkodás hátráltathat minket.
Ha ugyanis mindig a negatívumokon tartjuk a fókuszt, akkor sokkal kisebb az esélyünk arra, hogy a megoldás felé mozduljunk, vagy egy számunkra kényelmetlen helyzeten változtassunk.
„Mert minek mozdítaná az ember a kisujját is, ha minden rossz?” – fogalmaz Robert Merle Malevil című művében, rámutatva, hogy mindig panaszkodó üzemmódban létezni mégiscsak egy statikus állapot, amiből egyáltalán nem egyszerű, de – a tudomány jelen állása szerint –nagyon is érdemes (persze csak a saját ritmusunkban) kimozdulni.
A hála jótékony hatásai
A hála érzése ugyanis a hypothalamust és az agyunk úgynevezett ventrális-tegmentális területét stimulálja. Itt található az úgynevezett jutalmazó rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az örömöt érezzük. Ennek köszönhető, és ebből következik, hogy a hála rendszeres gyakorlása növeli a boldogságszintünket, a kapcsolati elégedettségünket, és javítja a közérzetünket.
Ahogy az a fentiekből is kirajzolódik, a hála gyakorlása önmagában nem tudja megváltoztatni a világot, de tud segíteni abban, hogy annak a napos oldalát lássuk. Az, hogy erre eredendően mennyire vagyunk képesek (a változó és tőlünk független körülmények mellett), a genetikai adottságainkon is múlik.
Vannak, akik személyiségükből adódóan derűsebben látják a világot, míg mások hajlamosak a negatívumokra fókuszálni. Ha az előbbi személyiségtípusba tartozunk, akkor (ha még nem tettük meg), adjunk ezért hálát, ha utóbbiba, akkor panaszkodás helyett gyakoroljunk.
A hála gyakorlása ugyanis tanulható, van lehetőségünk arra, hogy a körülményektől, a génállományunktól és az érzéseinktől függetlenül részévé váljon az életünknek ez az „örömcentrikus” működésmód.
Az ebből fakadó öröm érzése önmagában is jó dolog, de ez a beállítódás abban is segít, hogy aktív formálóivá váljunk az életünknek: a tudatos gyakorlásnak köszönhetően ugyanis nemcsak a pozitívumokat vesszük hamarabb észre, hanem a megoldásokat is. Ha pedig látjuk a megoldásokat, akkor jóval nagyobb eséllyel mozdulunk az életminőségünkre nézve kedvező lehetőségek felé.
A hála gyakorlása
Martin Seligman, a pozitív pszichológia irányzatának egyik alapítója néhány gyakorlati tanácsot is ad ehhez. Autentikus életöröm című bestsellerében azt javasolja, hogy folyamatosan fejezzük ki hálánkat szeretteink és kollégáink irányába.
A leghatékonyabb módja ennek, ha a hála gyakorlását olyan szintű rendszerességgel építjük bele az életünkbe, mint a reggeli kávé elfogyasztását. Jó gyakorlat lehet, ha minden reggel írunk legalább két rövid e-mailt egy-egy barátunknak vagy egy kollégánknak, és megköszönünk nekik valamit, amit tettek, vagy egyszerűen csak azt, hogy vannak.
Az év végéhez közeledve érdemes végiggondolni, hogy
- Kik azok a kollégák, munkatársak, barátok, családtagok, ismerősök, akiknek hálásak lehetünk 2020-ban?
Érdemes rászánni az időt, és összeírni ezeket a neveket, valamint azt, hogy mi mindent köszönhetünk nekik. Ha ezt megtettük, akkor ne féljünk az érintettek tudtára adni mindezt!
Legyen szó az életünket meghatározó emberekről, dolgokról, vagy éppen jelentéktelennek tűnő apróságokról, a hála – úgy tűnik – független a sorstól, a végzettől, a neveltetéstől, vagy a körülményektől. A hála, és az azzal – a fenti tudományos eredmények alapján – „kéz a kézben” járó boldogság érzése választás kérdése.
Nem kötelező, de erősen ajánlott.
Bár a rajtunk kívül álló körülményeket elnézve van okunk a panaszra, szerencsére (legalábbis a mellékelt ábra alapján) a hálára is!
