Célokat kitűzni nem csak azért jó dolog, mert ezen a folyamaton keresztül könnyebben elérhetjük a pozíciót, elismerést vagy eszközt, amire vágyunk. Ha vannak céljaink, az nagyobb motivációt, önbecsülést, önbizalmat, autonómiát, perspektívát, és nem mellesleg sikeresebb életpályát feltételez. A célkitűzés folyamatára különösen igaz tehát az a szabály, hogy az utat kell élvezni… Ugyanakkor fontos látni azt is, hogy minél kidolgozottabb a céljaink felé vezető térkép, annál nagyobb eséllyel érünk az út végére.
De mielőtt elkezdenénk listázni a céljainkat, érdemes egyet hátralépni, és kicsit messzebbről rápillantani a nagyképre – vagyis a vágyaink mögött meghúzódó motivációinkra, lehetőségeinkre, szándékainkra.
Ehhez a stratégiai szintű tervezési folyamathoz hoztunk néhány gondolkodnivaló kérdést, amelyek – reményeink szerint – segíthetnek rátalálni a saját, önazonos válaszokra, és ezzel együtt a helyes irányra.
1. Melyek a legfontosabb értékek az életemben?
Ezt a kérdést mindenképpen érdemes átgondolni a céljaink meghatározásakor, és szem előtt tartani, hogy ezek – mármint a céljaink – gyakran nem azonosak az értékeinkkel. De jó esetben egy irányba mutatnak…
Ha az értékeinkkel harmonizáló célok mentén szeretnénk élni az életünket, érdemes szétválasztani a környezetünk elvárásait a saját elhatározásunk által vezérelt céloktól. Ha a kettő közötti különbséggel nem vagyunk tisztában, akkor a céljaink könnyen összemosódhatnak mások szempontjaival, ami magában hordozza annak a veszélyét, hogy a saját önazonos értékeink helyett, mások igényei és elvárásai határozzák meg az életünket.
2. A cél, amit kitűztem magam elé, biztosan örömöt hoz majd az életembe?
Mind a cél felé vezető út, mind pedig a konkrét cél kapcsán érdemes ebből az „örömközpontú perspektívából” is megvizsgálni az előttünk álló utat. Bár erről a mai, teljesítmény-centrikus világban hajlamosak vagyunk megfeledkezni, a céljaink célja ideális esetben mégiscsak az lenne, hogy jobban érezzük magunkat, boldogabb és teljesebb életet éljünk.
De gondoljunk csak egy picit bele! Vajon mennyire lesz illékony a boldogság, ha abszolváljuk a kitűzött célunkat? Ha meglesz a szakvizsga, az előléptetés, a saját rendelő, vagy a nagyobb autó, akkor valóban jobban érezzük majd magunkat, vagy inkább az a tudat fontos számunkra, hogy az a valami meglegyen, elmondhassuk, hogy ezt is kipipáltuk?
Ha az utóbbi eset áll fent, akkor elég nagy esélyünk van rá, hogy a cél felé vezető utat nyögvenyelősnek és örömtelennek érezzük, és a lehetőségek helyett a „kellek” fogságában töltjük a napjainkat. Ellenben, ha a kitűzött cél valódi örömöt, és ezzel együtt örömteli változást hoz majd az életünkbe, akkor jó eséllyel az odáig vezető utat is élvezni fogjuk.
3. Tisztában vagyok-e a nehézségekkel?
Amikor kitűzünk magunk elé egy célt, hajlamosak vagyunk túlságosan romantikus színben látni az oda vezető utat. Ez egyfelől előny, mert könnyebben és nagyobb lendülettel fogunk hozzá a megvalósításhoz. Viszont ennek a „szuperoptimista” látásmódnak a hátulütője, hogy könnyen megfeledkezhetünk a buktatókról, vagy arról, hogy a környezetünk nem feltétlenül örül majd az önazonos céljaink felé vezető lépéseknek, az azzal kéz a kézben járó változásoknak.
A biztató szavak hiánya, és a kezdeti kudarcok könnyen eltántoríthatnak az elhatározásunktól, ami mellett jóval könnyebb lesz kitartani, ha evidenciában tartjuk, hogy az a bizonyos út olykor bizony göröngyös is lehet…
4. Tudom-e, hogy mire mondok nemet?
Minden kimondott igenre, jut egy nem – és ez bizony a céljainkra is igaz. De ahogy az élet más területein, úgy a céljainkkal kapcsolatban is gyakran megfeledkezünk erről az alapvetésről – ami miatt sok cél el is vérzik. Sajnos – a buktatók mellett – az elérni kívánt céllal együtt járó áldozatokról is hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Például: szeretnék megtanulni olaszul – de vajon tisztában vagyok-e azzal, hogy emiatt mennyivel kevesebb időt tudok majd a családommal tölteni? Szeretnék kevesebbet dolgozni – és azt átgondoltam-e, hogy ez mennyi bevételkiesést jelent? Le tudok-e mondani azokról a dolgokról, amelyeket emiatt nem fogok tudni megvenni?
Ha látjuk a célokkal együtt járó áldozatokat, az segíthet tisztábban látni a határainkat és azt, hogy reálisan mi férhet bele az időnkbe.
Ez talán az egyik legnagyobb kihívás az évnek ebben a szakaszában: akkor, amikor tele vagyunk tervekkel és célokkal, sajnos be kell látnunk, hogy minden nem fog beleférni. Ugyanakkor ez az időszak egy lehetőség is, mert a fenti kérdések – ha olykor nehéznek is tűnnek – segíthetnek abban, hogy önazonos, valódi örömöt hozó célokat tűzzünk ki magunk elé, és arra figyeljünk, ami lényeges.
