Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy miként tudunk minél önazonosabb stratégiai célokat meghatározni. De vajon mi kell ahhoz, hogy ezeket a célokat ténylegesen elérjük, és a kezdeti lendület ne fogyjon el idejekorán? Erre a kérdésre keressük a választ legfrissebb írásunkban.
Az év elején kitűzött fogadalmak, nagyratörő tervek megvalósulásának egyik legnagyobb kerékkötője, hogy túl nagyot akarunk markolni…
Vegyük például a szakvizsgát. Januárban annak rendje és módja szerint megfogadjuk, hogy idén most már tényleg abszolváljuk.
Aztán, amikor a tettek mezejére kellene lépni, az év elején nagy elánnal kinyilatkoztatott elszántságunk szertefoszlik. Hirtelen minden – a portörlést, a rendszerezést és a hírfolyamunkat is beleértve – sokkal fontosabb lesz a szakvizsgánál.
Ez nem véletlen. Természetünknél fogva hajlamosak vagyunk az időnket és az energiánkat a rövidtávon sikerélményt hozó feladatokra koncentrálni. Ez az oka annak, hogy ha lenne is időnk foglalkozni a NAGY cél eléréséhez kapcsolódó teendőkkel, inkább belekezdünk valamibe, ami azonnal látványos eredményt hozhat. Érezni szeretnénk, hogy csináltunk valamit, és mielőbb látni akarjuk a munkánk eredményét is.
Ilyenkor egy klasszikus hibát követünk el: a lényeges helyett a fontosat választjuk. Ebbe a csapdába sokan hajlamosak belesétálni, de jó hír, hogy egy kis tudatossággal sokat javíthatunk az esélyeinken – már ami a hosszú távú céljaink elérését illeti.
Maradj FLOW-ban
A nagy célok megvalósulásának előfeltétele, hogy megtanuljuk azokat kis célokká alakítani, és a cél felé vezető utat kellő körültekintéssel megtervezni. Ha erre időt és energiát szánunk, az segít abban, hogy a hosszú távú céljaink felé vezető úton végig lendületben, ha úgy tetszik, FLOW állapotban maradjunk.
Mint ismert, a FLOW állapot egyik előfeltétele, hogy az adott feladat kihívást jelentsen, ugyanakkor reálisan elérhető legyen az egyén számára. Ha a nagy célt olyan kisebb célokká „konvertáljuk”, amelyeknek az elérése kihívást jelent, ugyanakkor nem lehetetlen megvalósítani, akkor nemcsak lépésenként, és a saját ritmusunkban, hanem jó érzésekkel haladhatunk az úton.
Számos olyan stratégia létezik, amelyek segíthetnek az előttünk tornyosuló feladatok észszerű strukturálásában. Az egyik legismertebb az úgynevezett SMART célkitűzés módszere.
De mi is az a SMART cél?
A SMART egy angol betűszó, amelynek részei azt jelzik, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnünk, ha hatékonyan szeretnénk célokat kitűzni. Ennek megfelelően fontos, hogy a cél, amit kitűzünk, legyen specifikus (S, mint specific), mérhető, (M, mint measurable), elérhető (A, mint achievable), releváns (R, mint relevant) és időhöz kötött (T, mint time-based).
Legyen konkrét!
A szakvizsga példájánál maradva, ne csak azt jelentsük ki, hogy szeretnénk megcsinálni a szakvizsgát, hanem a lehető legkonkrétabban határozzuk meg a célt! Ne csak azt lássuk, hogy mit akarunk elérni, hanem gondoljuk végig azt is, hogy hogyan, milyen lépéseken keresztül jutunk majd el a célunkig!
- Milyen ütemezéssel tervezem megvalósítani a felkészülést?
- Mennyi időt szánok, egyáltalán mikor szánok időt az egyes feladatokra?
Legyen mérhető!
Mégis mitől lesz mérhető egy cél? Röviden: a számoktól. Mikorra szeretném abszolválni a szakvizsgát? Ez mennyi pénzbe kerül majd? Milyen anyagi előnyökkel jár majd, ha meglesz a vizsga? Mennyivel keresek majd jobban? Minden olyan adat, ami mérhetővé, és ez által láthatóvá teszi az adott cél elérése érdekében tett erőfeszítéseink remélt eredményét, motiválóan hat a teljesítményünkre.
Legyen elérhető!
Ha a Holdon szeretnénk fogorvosi rendelőt nyitni, az mindenképpen izgalmas vállalás, de nem valószínű, hogy sikerülni fog. A céljainkra is igaz, hogy vannak helyzetek, amikor jobb – a szó szoros értelmében – két lábbal állni a földön. Ez persze nem zárja ki, hogy merjünk nagyot álmodni, de fontos tisztában lennünk a saját határainkkal, és azzal, ha a kitűzött cél elérhető távolságon kívül van.
Ezért fontos, hogy szánjunk időt a rendelkezésre álló erőforrásaink monitorozására, és arra, hogy átgondoljuk, mit kell változtatnunk, ha azokból az adott pillanatban kevés van.
Legyen releváns!
Ez a pont több szempontból is esszenciális. Egyrészt ez a feltétel kapcsolódik talán a legszorosabban a stratégiai célokhoz és azokhoz az előző bejegyzésben részletezett kérdésekhez, amelyek segíthetnek az önazonos célmeghatározásban.
Ha önazonos célt tűzünk ki magunk elé, az hosszabb távon támogatja az életünket – függetlenül attól, hogy annak üzleti vagy magánéleti aspektusáról van szó. Ezért fontos, hogy az a cél valóban a sajátunk, vagyis releváns legyen.
Legyen időhöz kötött!
„Szeretnék örökbe fogadni egy kutyát!” „Jó lenne a francia Riviérán élni.” De mikor? És mennyi idő kell, hogy ez reális cél legyen a számomra? Talán ez az a pont, ahol a leginkább kidomborodik a vágyak és a célok közötti különbség. Ha a vágyunk mellé rendelünk egy határidőt, azzal hatalmas lépést tehetünk annak érdekében, hogy egy napon valóban szárba szökkenhessen a gondolat.
De addig általában hosszú, (az eredetileg tervezettnél mindig kicsit hosszabb) út vezet – ami nem jelenti azt, hogy soha nem érünk a végére. Ha tervezetten – konkrét, mérhető, elérhető, releváns és időhöz kötött – kisebb célok mentén haladunk, akkor komoly esélyünk van rá, hogy egy szép napon vágyakból valóság lesz.
